Vasárnap délelőtt holokauszt tapolcai áldozataira emlékeztek a jelenlévők a Csányi László utcában, az egykori gettó helyén.

Mézes András, a Hit Gyülekezete tapolcai gyülekezetének lelkipásztora beszédében leszögezte, hogy feladat és egyben kötelesség emléket és nevet adni az áldozatoknak.
– Borzalmas és kegyetlen tragédia, fájdalom a holocaust, amely olyan veszteséget okozott a városnak, a családoknak, mindannyiunknak, amin nem lehet túllépni. Köszönet és tisztelet mindenkinek, akik az emlékezet és a név igazságában eljöttek ma. A leszármazottaknak, akik rendszeresen és teljes szívből emlékeznek, a Tapolcai Értékmegőrző Egyesületnek, Neszler Imrééknek, Tapolca város vezetőinek, polgármesterének, a polgármesteri hivatalnak és városunk kiváló krónikásának, Hangodi Lászlónak, akinél többen kevesen tettek azért, hogy emlékezetben maradjanak az elhurcolt áldozatok – mondta a szónok, majd hét tapolcai elhurcolt gyermekre emlékezett. Mint mondta, ők a sorsukban hordozták valamennyi tapolcai és Tapolca környéki áldozat sorsát, akik közel nyolcszázan rekedtek a gettó falai mögött.
Fekete Dániel kántor egyházi szolgálata után, Totha Péter főrabbi arról beszélt, hogy a gettó épülete nem csupán téglából áll, hanem magában hordozza mindazok ki nem mondott imáit, félelmeit, reményeit, akiket innen hurcoltak el.
– A tapolcai zsidó közösség tagjait 1944 tavaszán összegyűjtötték, majd a zalaegerszegi gyűjtőtáborba szállították. A házak, amelyek egykor otthont adtak, egyik napról a másikra váltak börtönné, majd üressé. Tapolca zsidó közössége, közel nyolcszáz lélek évtizedeken át szőtte bele magát a város mindennapjaiba. Kereskedők, tanítók, kézművesek élete, imáik, jiddis és magyar szavuk itt csendült fel, ebben az utcában. Ma mi vagyunk azok, akik hangot adunk az elnémított szavaknak. Az emlékezés szent kötelesség. Az ártatlan lelkek emléke nem halványul el az idő múlásával sem, történetük velünk él, amíg mi elmondjuk azokat – mondta a főrabbi. Az ünnepség végén az emléktáblánál koszorút helyezett el a tapolcai áldozatokra emlékezve dr. Vidosa Károlyné és Teichner Ivánné. Dobó Zoltán polgármester Tapolca Város Önkormányzata nevében koszorúzott, a Hit Gyülekezete koszorúját Mézes András és Domokos Gábor helyezte el, majd a szemközti emléktáblánál virágokkal emlékezett Igaz Sándor, Zalahaláp polgármestere. A megemlékezés később a zsidó temetőben folytatódott. /tbzs/

Mézes András a Hit Gyülekezete, tapolcai gyülekezetének lelkipásztora emlékező beszédében leszögezte, hogy feladatunk és kötelességünk, hogy emléket és nevet adjunk az áldozatoknak

Totha Péter főrabbi arról beszélt, hogy a gettó épülete nem csupán téglából áll, hanem magában hordozza mindazok ki nem mondott imáit, félelmeit, reményeit, akiket innen hurcoltak el

Az emléktáblánál koszorút helyezett el a tapolcai áldozatokra emlékezve dr. Vidosa Károlyné és Teichner Ivánné.

Dobó Zoltán polgármester Tapolca Város Önkormányzata nevében koszorúzott

A Hit Gyülekezete koszorúját Mézes András és Domokos Gábor helyezte el

Virágokkal emlékezett Igaz Sándor, zalahalápi polgármester