Augusztus 20-a, a magyar államiság, a keresztény hitre térés, valamint az új kenyér ünnepe, Magyarország születésnapja. Városunkban a reggeli órákban a Haga Kálmán vezette Tapolcai Ifjúsági Fúvószenekar Fő téren felcsendülő térzenéjével kezdődött, majd kora délután szeretetvendégséggel fejeződött be az augusztus 20-i nemzeti ünnepünk tiszteletére összeállított ünnepi szentmise, városi megemlékezés és az új kenyér ünnepéhez kapcsolódó kenyéráldás. A magyar államalapítást, Szent Istvánt, Magyarország fővédőszentjét a város és hívő közössége hagyományosan a katolikus plébániatemplom szomszédságában álló Szent István szobornál, illetve a közeli gesztenyés ligetben ünnepelte. A városi és egyházi ünnepség kulturális közreműködői voltak a Batsányi Táncegyüttes, a Radetzky hagyományőrző huszárok, illetve az eseményen részt vettek és Tapolca város vezetésével és lakosságával együtt ünnepeltek a város erdélyi és kárpátaljai testvérkapcsolatainak képviselői is. Augusztus 20-hoz, Szent István életművéhez és az új kenyér ünnepéhez kötődő  gondolatokkal Csonka Nándor esperes, plébános, Dobó Zoltán polgármester és Kóródiné Demeter Orsolya református lelkészasszony ajándékozta meg a jelenlévőket.

Csonka Nándor esperes-plébános ünnepi prédikációjában arra mutatott rá, hogy ezen a napon hálát adunk Szent István királynak, s vele Istenhez való tartozottságunkat, keresztényi létezésünket is ünnepeljük.

– Szent István irányt mutatott, célt adott, vezetett bennünket a múltban és vezet bennünk a jelenben is. Ember volt, Isten embere volt, aki példát adott. Ma azt a szellemi örökséget is ünnepeljük, amelyet ránk hagyott és nekünk ajándékozott. Ez az örökség nem kevesebb, mint az Istenhez való tartozottságunk, amely -nem kevesebbet- mint az üdvösséget, az örök életet jelenti számunkra. Szent István tudatosan felismerte, hogy az egyetlen célravezető út: engedni, hogy Isten vezesse az embert, hogy az ember kibontakoztassa emberségét, hogy emberként meg tudjon maradni Istennel köttetett szövetségében. Szent István hitt a kinyilatkoztatott valóságban, szívét, országát, annak minden létező emberét a Boldogságos Szűz oltalmába ajánlotta, nem csak saját korában, de a történelem folyamatában… – méltatta a tapolcai esperes-plébános  Szent István király jelentőségét a magyar nemzet történelmében, lelkében és hivatásában.

Dobó Zoltán polgármester a Szent István életműből az első nagy király nemzetegyesítő szerepét és iránymutató gondolatait emelte ki tágabb és helyi összefüggésbe helyezve azt.

– A magyarság történelmi útkeresése során, időről-időre felmerül a kérdés, hogy kelet, vagy nyugat. Tudjuk, a legnyugatibb keleti és legkeletibb nyugati nép vagyunk. Találhatunk-e ennek tükrében valamiféle megértést, találhatunk-e hozzánk hasonló nemzeteket a világon? Biztos vagyok benne, hogy nincs olyan nép és lelkület mint a magyar. Ez nem kiválóság, jóság, vagy kevésbé jóság kérdése, sokkal inkább szenvedéstörténetünk, gondolkodásunk, származásunk enged erre következtetni. Azt gondolom, hogy Szent István király útmutatása kiállta az ezredévnyi idő próbáját, nekünk nem kell újat keresni, hanem őrizni, csiszolni és vigyázni kell arra.  Azt gondolom, hogy a kelethez, vagy nyugathoz tartozásunk kérdése helyett, ma sokkal fontosabb dologgal kell szembenéznünk. Ez pedig nem más, mint a nemzet egyesítése, hiszen csak úgy ünnepelhetünk igazán, ha nem pártoskodunk, ha nem a különbözőséget, egymás világnézetét, vallását nézzük, hanem az azonosságokat keressük egymásban. Mindez csak rajtunk múlik, hogy tudunk-e egységesen, egymást tisztelve és szeretve ünnepelni, meg tudjuk-e tartani István király intelmeit. Az istváni utat kisajátítani ugyan ma is sokan próbálják, de az lehetetlen. István intelmei ugyanis egy nemzethez szólnak, ebből nem rekeszthető ki senki, hiszen választás kérdése, hogy ki tartja magát magyarnak, ki szeretne magyarként élni. Magyar az, aki a közöshöz hozzátesz a munkájával, akaratával, közösségi vállalásaival. Ha az istváni alapokban nem tudunk megegyezni, akkor felesleges volt ezeréves múltunk minden véráldozata. Keressük hát az azonosságokat, azt, hogy hogyan tudunk még több erőt, kohéziót beletenni ebbe a közösségbe, amit úgy hívunk, hogy magyar nemzet! Mindenkit arra kérek, aki magyarnak érzi magát, hogy tegyünk azért, hogy felismerjük egymásban az azonosságot, keressük az egységet! Hiszem, ha így gondolkodunk, ha hazavisszük és alkalmazzuk ezt az iránymutatást szomszédunk, családunk, barátaink körében, akkor egyénként, nemzetként és magyarként is sokkal jobbak, erősebbek és boldogabbak leszünk- fogalmazott Dobó Zoltán polgármester.

Az új kenyérért Kóródiné Demeter Orsolya református lelkészasszony adott hálát, a bibliai Izsák történetén, példáján rámutatva, hogy az első és a legfontosabb az ember életében az, hogy minden körülmények között bízzon Istenben, az elvetett „mag” eredményében.

– Életünk minden időben a kenyér körül forgott, hiszen az jelentette az életben maradást, a jövő biztonságát az ember számára. A kenyérért folyó mindennapi küzdelem határozta, határozza meg gondolkodásunkat, tetteinket. A kenyér birtoklásának óhaja pedig nap mint nap az ajkunkat elhagyó imádságban fogalmazódik meg: „ mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma!”. Drága testvéreim, meg kell megtanulnunk azt a vetést, amelyből százannyi lesz, meg kell tanulnunk úgy vetni, hogy abból végül sok legyen: sok öröm, áldás és szeretet. Boldog aratás lehetett Izsák aratása, mert százszor annyit takarított be, mint az elvetett búzamag. Kinyújtunk egy segítő kezet és érezzük a százat, ami átölel. Izsák sikeres aratásának titka, hogy az Úristenre hallgatott, neki engedelmeskedett, hiszen az áldást az Úrtól remélte. Isten iskolájában tanuljuk meg azt, hogy mennyire fontos, hogy Istenre hallgassunk, hogy nem mindig indulhatunk el oda, ahova vágyaink hajtanak. Isten azt mondja Izsáknak, hogy itt kell maradnod, helytállnod ezen a földön, ahol szárazság, kietlenség, pusztaság van, ahol az éhséget és a nehéz időket is vállalni kell… „és” vetett Izsák azon a földön, „és” százannyi lett. Minnyájunk életében van egy ilyen „és” időszak, amikor próbákat kell kiállni, melyek során Isten arra tanít, hogy másként értékeljük az életet, másként értékeljük a kenyeret. Izsák megpróbálta az emberi lehetetlent, azon a földön vetett, ahol már régen nem volt eső, ahol nem gyűltek a felhők. A titok abban rejlett, hogy engedelmeskedett az Úrnak. Drága testvéreim, vessetek ott, ahol lehetetlennek tűnik, ahol szárazság van, ahol kilátástalanság van. Így élhetjük át a csodát, mert az Úr adni fog, az Úristen áldja meg a munkát, Isten áldása nélkül nincs termés, nincs eredmény, nincs a magból búza, a búzából liszt, a lisztből kenyér. Kell az Isten áldása ahhoz, hogy szép családi életed legyen, hogy közösségi életünk, nemzetünk, városunk élete harmóniában, összhangban lévő boldog élet legyen- hangsúlyozta Kóródiné Demeter Orsolya lelkészasszony. /Töreky L./