Az idei bányásznapi ünnepségre hagyományosan a Tamási Áron Művelődési Központ mellett, Marton László: Figurális rácskompozíció című szobra előtt gyűltek egybe egykori bányászok, bányászati hagyományőrzők augusztus 30-án, szombaton délután.

A megjelenteket Podányi Tibor, a Tapolca és Környéke Bányászati Hagyományápoló Egyesület és a Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület elnöke köszöntötte az idei jubileumi Bányásznap alkalmából.

Székely Jenő a Bakonyi Bauxitbánya Szakszervezeti Tanácsa tapolcai elnöke arról beszélt, hogy a Bányásznap kifejezés hallatán számtalan gondolat merül fel: emlékek, barátok, munkatársak, dolgos mindennapok, fiatalság. – Évszázadokon át különböző bányavidékeken más-más időpontban ünnepelték a bányászok szakmájuk megbecsüléseként ezt a napot. A legtöbb helyen december negyedikén, Borbála napon tartottak ünnepségeket. A második világháború után az új politikai berendezkedés, mint sok minden mást, ezt is megváltoztatta. 1951-ben az akkori kormány törvénybe iktatta, hogy az 1919 szeptember hatodikai, halálos áldozatokat is követelő tatabányai csendőrtűzre emlékezve, szeptember első vasárnapja legyen a Bányásznap. Ezzel is kifejezve a társadalom elismerését a bányászat presztízse iránt. Tehát 75. alkalommal ünnepeljük e napon a bányászokat. 75 év hosszú idő, ennyi idő alatt az ünnepek tartalma, mondanivalója gyakran változott. Más volt az 1950-es évek Bányásznapja, amikor az a száncsatákról szólt és más, amikor a 60-as évek végén a szánbányászat visszafejlesztése történt. Más volt a bauxitbánya által szervezett 50-es, 60-as évekbeli Bányásznap Nyirádon vagy Halimbán, és más a 70-es, 80-as évekbeli Viszló -völgyi Bányásznapok hangulata. Az 1990-es évek elején a politika arra törekedett, hogy a szeptemberi bányásznapot eltörölje. Szerencsére ez nem sikerült! A bányásztársadalom kitartott mellette és jól döntött, amikor ragaszkodott a szeptemberi bányásznaphoz, és természetesen Szent Borbála tiszteletéhez is. Azóta is jól megfér a lelkünkben mindkettő! Az elmúlt közel négy évtized arról szólt, hogy sorra zártak be szánbányákat, szénmedencék szűntek meg, maradtak bánya nélkül. Jó ideig mi, bauxitbányászok azt reméltük, hogy ez bennünket elkerülhet. Sajnos nem így történt. Jóllehet a bauxit előfordulásából adódóan voltak érckimerülés végett lencsebezárások, de arra soha nem gondoltunk, hogy végleg megszűnik térségünkben a bauxitbányászat. Csalódnunk kellett, ez 2013 tavaszán bekövetkezett – mondta a szónok.
Az ünneplőkhöz szólva hozzátette, hogy tisztségéből adódóan számtalan bányavidéken megfordul és azt tapasztalja, hogy ahol több évtizede megszűnt a bányászat, ott is őrzik a a szakma hagyományait, újabb emlékhelyeket hoznak létre.
– Soha ne felejtsük el, hogy mit adott a bauxitbánya a környékünknek és személy szerint nekünk is. Bízom abban, hogy a bányászat, mint szakma minden nehézség és nehezítés ellenére örök marad, és folyton megújul – mondta Székely Jenő.

Az ünnepségen ezt követően koszorút helyezett el a város Önkormányzata nevében Dobó Zoltán polgármester és Buzás Gyula önkormányzati képviselő, a Tanúhegyek Egyesülettől Ángyán Györgyné elnök Székely József, valamint közös koszorút helyezett el az Országos Magyar Bányászati és Kohászati egyesület, a Tapolca és Környéke Bányászati Hagyományápoló Egyesület és a Tapolcai Bányász Szakszervezet nevében Székely Jenő és Kiss István, a Tapolca és Környéke Bányászati Hagyományápoló Egyesület titkára.
A Bányászhimnusz közös éneklését követően az ünneplők a Tamási Áron Művelődési Központban megemlékeztek a jubiláló bányászokról, akik kerek esztendeje szakszervezeti tagok, majd beszélgetés, közös vacsora zárta az eseményt. /tbzs/