Az egykori Tapolca és diszel között haladó kisvasút emlékére állítottak fel csillét a vasútállomás előtti körforgalomban. Az avató ünnepségen Gelencsér László állomásfőnök köszöntötte az egybegyűlteket és szót ejtett arról is, hogy miért éppen ezen a napon ünnepelnek.

Hangodi László történész beszédében a vasút történetét elevenítette fel

– Holnaptól már nem, mint MÁV állomásfőnökségként dolgozunk, hanem GYESEV állomás leszünk. Szerettük volna ezt az ünnepet még MÁV-os időszakban szervezni. Tapolcán hosszú ideig működött egy kisvasút, annak szerettünk volna emléket állítani – mondta az állomásfőnök.

Hangodi László történész beszédében a vasút történetét idézte.
– A több, mint évszázados múltra visszatekintő tapolcai vasúttörténeti múlton belül az 1943 és 1982 között működött, Tapolca és Diszel között közlekedő, keskeny nyomtávú, kőszállító kisvasút, a Muki tiszteletére gyűltünk össze most. A Muki sokunk számára eleven emlék, magam is hallom még füttyszavát, gyermekkorom állandó kísérője volt az akkor már dízel üzemű kisvasút. A bazaltbányászat kezdetei környékünkön az I. világháború kezdetére nyúlnak vissza, de a fejlődés ívét megakasztotta a nagy világégés. Az 1920-as évek elejétől fellendült a kőbányászat, a Szent György-hegyi és badacsonyi mellett megnyílt a Haláp-hegyi kőbánya a diszeli Hajagos-hegyen is. A MÁV működtette a kőfejtőt 1924-től, az út és vasút építések kőszükségletei kielégítésére. A kézi fejtés, a munkásonként napi másfél köbméter nem a legtermékenyebb volt, a lovaskocsis szállítás ugyancsak. A kőfejtő 1943-tól Tapolca és a diszeli indító állomás között kiépült a vasút, a gőzmozdonyokkal és 44 csillével folyamatosan szállították a tapolcai állomáson kiépített rakodóra, ahonnan szerte az országba szállították a bazaltot a fából készült csillékben. Szórványosan személyszállítással is foglalkoztak, voltak jeles felkéredzkedő személyek is, mint például Tolnai Klári színművésznő. Az államosítás folyamán a MÁV elvesztette a kőbányát, de a kisvasutat tovább üzemeltette, majd az ötvenes évek elején átadta a Kőbánya Vállalatnak, amely akkor már dízel üzemre átszerelve, vasszekrényes csillékkel üzemeltette a kisvasutat kő- és személyszállítással. 1982-ben számolta fel az igazgatóság a vasútvonalat, de az állandó tájkép elemnek számító pöfögő, füttyögő ipari kisvasút emlékét nem feledték – emlékezett Hangodi László.

Kocsor Ferenc nyugalmazott állomásfőnök a kisvasúttal kapcsolatos gyermekkori emlékeit elevenítette fel

Dobó Zoltán, Gelencsér László (jobbról) és Kocsor Szabolcs (balról) a nemzeti szalag átvágásával avatta fel a csille mellett elhelyezett emlékművet

Kocsor Ferenc nyugalmazott állomásfőnök a kisvasúttal kapcsolatos gyermekkori, 1956-65 közötti emlékeit idézte. Németh Zoltán ötletgazda az alkotók nevében is szólt a csille történetéről.
– Bár nem tapolcai vagyok, de mindig hiányát éreztem itt egy kisvasúti emlékhelynek, egy csille állításának. Kocsor Szabolcs barátommal beszélgettünk erről, ő tudta, hogy a fűtőház területén van egy csille. Vállaltam a felújítását és helyet kerestünk neki. A vasút nyomvonala a mai, Diszel és Tapolcai közti kerékpárút területén haladt, illetve a déli elkerülő úton, a pisztráng telepen egy szegecselt vasúti híd árulkodik még arról – mondta Németh Zoltán és megköszönte a MÁV, az önkormányzat támogatását és mindenki segítségét, aki részt vett az ötlet megvalósításában.

Dobó Zoltán polgármester köszöntőjében köszönetet mondott azoknak, akik lehetőséget nyújtottak a tapolcai kőbánya és a vasút története emlék állításának.
– E nélkül  nem lehet beszélni Diszel újkor történetéről, igenis nagyon jelentős volt a kőbányászat a környéken. Sőt, ma is komoly bevételi forrást jelent a városnak a bazalt – mondta a polgármester. Az ünnepség végén Dobó Zoltán, Gelencsér László és Kocsor Szabolcs a nemzeti szalag átvágásával avatta fel a csille mellett elhelyezett emlékművet. /tbzs/