Budapesti és külföldi érdeklődők is képviseltették magukat abban a szépszámú csapatban (köztük több kisdiák), akik a közelmúltban szakvezetéses túrasétán vettek részt az 1945. március 27-én lezajlott tapolcai ütközet egyes helyszínein. Az emléktúra során megismerkedtek Tapolca város 20. századi történetének e sok szempontból történelemalakító/történelemformáló napjának egyes ritkán hallható részletével, eseményével. A városi múzeum hatodik éve zajló „Városismereti séták” című negyedévenkénti, s most tizennyolcadik alkalommal megtartott rendezvényét ezúttal is Hangodi László történész szervezte és vezette.

A kerek évforduló kapcsán az emlékséta az „1945/2025 Tapolcai ütközet 80 – Haraszti harcmező sétatúra Halastó-pusztáig és vissza” címet kapta. A Köztársaság téri székelykapunál történt gyülekező és regisztrációs adminisztráció után, a város területének elhagyását megelőzően két ütközeti helyszín képezte az első két megállópontot. Ezek során a Halápi úti ideiglenes szovjet katonatemetés háttértörténetébe és a zsidó temetőnél lefolyt heves német-szovjet összecsapás részleteibe nyertek beavatást az érdeklődő túrarésztvevők. Kint a nyílt terepen az egykori T1 katonai repülőtér mellett elhaladva, a Halastó-pusztai útelágazó volt a következő megálló. Itt meghallgathatták az e helyütt kilőtt szovjet T-34-es harckocsi történetét, néhai Kovács László gépkocsivezető gyermekkori emlékeinek és visszaemlékezésének felidézése révén. A további megállók és megemlékezései helyszínek voltak: Halastó-puszta, az egykorvolt Handlery-féle mészégető romhalma, majd a véndeki dűlőút és a zalahalápi iparvasúti vágány találkozási pontja, ahol egy üzemanyaghiány miatt hátrahagyott német tank és személyzete sorsáról kaptak tájékoztatást a lelkesen figyelő túrázók. Itt néhai Horváth Jenő gyermekkori emlékeinek felidézésével elevenedett meg 1945 tavasza. A séta során minden állomásnál a helyszínhez kapcsolódó múzeumi és magángyűjteményi tárgyi emlékek, valamint szemléltető archív képanyag szolgáltak illusztráció gyanánt. Végtanulságul azzal köszöntek el egymástól az e napra összegyűlt ismerősök és még sosem látott, távolabbról érkezett túratársak, hogy fontos ismerni szűkebb honunk közel- és távolodó múltját, levonni, megszívlelni a históriás tanulságot, hogy: soha többé háborút. /Miskefi István/