A magyar költészet napja ( József Attila születésnapja, április 11-e) alkalmából,  Csuja Imre színművész költői estjével ajándékozta meg a helyi közönséget a Wass Albert Könyvtár és Múzeum április 10-én, a városi moziban.  

A megjelenteket, a közönséget dr. Décsey Sándor könyvtárigazgató köszöntötte. – Idén, szerencsénkre úgy hozták a csillagok, hogy időben tudtunk kapcsolatot keresni, és passzoltak az időpontok a művész úr naptárával is. Csuja Imre művész úr neve azonban megkövetelte tőlünk, hogy a könyvtári lehetőségeknél több ülőhelyet biztosítsunk, ezért hoztuk a produkciót ide, a városi moziba. Számomra pedig külön nagy öröm, hogy ilyen nagyszámban laknak verset, költészetet kedvelő emberek városunkban- mondta dr. Décsey Sándor, utalva a megtelt nézőtérre, majd felkonferálta Csuja Imrét…

A Jászai Mari-díjas magyar színművésszel, érdemes– és kiváló művésszel, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagjával az előadást megelőzően készítettünk villáminterjút. Többek között arra voltunk kíváncsiak, mi a jó versmondás titka és milyen verseket hozott Tapolcára.  Úgy fogalmazott, soha nem a verset kell mondani, hanem a költőt, mindig a költőt! Ez a legfontosabb és az egyetlen titok. Csuja Imre a hazai költészet legnagyszerűbb alakjai közül ezúttal Petőfit, Vörösmartyt, József Attilát, Radnótit, Kosztolányit, Adyt és Babitsot hívta elő, elsősorban a felsorolt hazai irodalmi óriások jól ismert, szép költeményeit.

Mint mondta, nincs két egyforma előadás, interpretáció, a nagyobb lélegzetű Jónás könyvébe, de még a Családi körbe is becsúsznak újabb és újabb, frissen felfedezett hangsúlyok. – Néha még magam is meglepődök, hogy egy-egy versben mi minden van.  Arról, hogy mennyire zsúfolt a programja a korábbi magyar kultúra nap és most, a költészet napja időszakában, azt mondta a népszerű színész, hogy bőven van meghívása, és jó szívvel megy el mindenhova, ahol őt akarják. – Szívmelengető, ahogy az emberek várják és fogadják a verseket. A minap egy idős hölgy velem együtt motyogta a Petőfi és József Attila verseket (nevetve mondja interjúalanyunk: „Azt gondoltam közben, őrület, hiszen jobban tudja mint én!”). – Ez a versmondás egyébiránt nagyon szabad dolog, lehet kontaktálni is a nézőkkel, amellett, hogy nagyon egyedül is van az ember a színpadon. 15 éve járom az országot, mindig 100-150-200 fős nézői teltházak fogadnak, hála Istennek, úgy látom, még mindig nagy az érdeklődés a költészet iránt! Megtudtuk Csuja Imrétől, hogy a közelgő nyugdíjazása nem jelent számára végleges nyugdíjba vonulást. Elárulta, új darabokat már nem vállal, de a régieket igen, ahogy egyszemélyes kultúrházi előadásaival is járja majd az országot, mert azt is szereti, hogy a „maga ura lehet”. /Töreky L./

Csuja Imre 1984-ben végezte el a Színház- és Filmművészeti Főiskolát Simon Zsuzsa osztályában, majd a Pécsi Nemzeti Színházhoz került. 1987-ben a debreceni Csokonai Színházhoz szerződött, 1989-ben az egri Gárdonyi Géza Színház tagja lett. 1990-től az Arany János Színházban töltött négy évet, majd szabadfoglalkozású művészként lépett színpadra. 10 év szabadúszást követően 2004-ben leszerződött az Örkény István Színházhoz. Színpadi kedvencei a görög klasszikusok, és Shakespeare művei. Sokat foglalkoztatott, népszerű szinkronszínész,  több mint 800 filmnek kölcsönözte a hangját. Sajátos hangszíne és stílusa szinte összetéveszthetetlen. A kortárs magyar film egyik sokat foglalkoztatott művésze, a mai magyar valóságra jellemző ismerős, kicsit a periférián mozgó embertípusok egyik első-számú megformálója. /forrás: wikipedia/