Vannak gyógyító történetek. Nagy Eszter Naugye című könyve, vagy ha inkább ebből a kötetből készült jó színházi előadásra vágyunk, a Korponai Kitti féle Eszter naplója is ilyen. Például inspirálhatja, kiszabadíthatja a nőtársakat a mélabú és az önsajnálat csapdájából, humorával reményt és erőt adhat valamiféle újrakezdéshez. Nem monodráma, de majdnem az, nem Bridget Jones naplója, csak majdnem az. Inkább egy tartalmas, mégis könnyen befogadható, modern, közel minimalista színház, amely minden szempontból kiérdemelte a sikert, a közönség odafigyelését és szeretetét március 24-én, hétfőn este a Tamási Áron Művelődési Központban.  

Rossz párkapcsolat, nehéznek bizonyuló párkeresés, válás, vagy éppen egy váratlan, súlyos megbetegedés ritkán történik kisebb-nagyobb lelki sérülés, mint következmény nélkül. Tudja ezt milliónyi középkorú, negyvenes éveiben járó magyar nő és férfi, aki életében egyszer, vagy akár többször átélte a felsoroltakat, vagy ezekből legalább egyet. Az idő persze (majdnem) minden sebet begyógyít, de a gyógyulásig bőven van idő egy jó kis kétségbeesésre, önmarcangolásra, a kilábalás minden elviselhetetlennek tűnő nehézségére, de a legtöbb esetben egy új, a korábbinál élhetőbb élet előkészítésére is.

A siker titka, hogy változni, változtatni kell. És nem feltétlenül a kegyetlen és igazságtalan külső körülményeken, a  világon, a körülöttünk élő embereken, hanem magunkon, életmódunkon, az élethez való hozzáállásunkon leginkább. A változás útja persze rohadt göröngyös tud lenni. Mondjuk annyira, mint amikor egy maratoni táv lefutásának kihívását választjuk a pokolinak ígérkező jövőről és az agy által csudaszépre varázsolt elmúlt évekről szóló képzelgés, az internet mindenkit megfőző pokoli bugyrai, vagy éppen a kábulat keresésének feladása után. Ha erről szól akár mélyebb megközelítésben is, de alapvetően pozitív kicsengéssel, humoros öniróniával egy jól megírt és előadott színházi darab, ráadásul kimondottan női nézőpontból ábrázol, akkor sokak érdeklődésére tarthat számot. Sikeres pedig attól lesz, hogy képes elhitetni: velünk, barátainkkal, ismerőseinkkel, a színház széksoraiban helyet foglalókkal is valami hasonlóan tragikus történt, vagy még történhet az életben, de azért van kiút, változhat az ember, s vele változhatnak a körülmények is.

És igen-igen, egy könyvben, egy színházi darabban, egy humorral védekező világlátással már sokkal viccesebbnek hat minden, mind amikor esténként a búbánat és a visszahozhatatlan elmúlt szép idő heverészik az ágy másik oldalán. Úgy gondolom, hosszan tartó tapsával, érzékelhető szeretetével végül is a fenn leírtak végig professzionális érzetet keltő színházi megjelenítését jutalmazta meg a helyi közönség. Az a publikum, aki teltházat biztosított március 24-én, hétfő este a TÁMK-nak, ugyanakkor egy órányi rálátást kapott Nagy Eszter írói és Korponai Kitti nem mindennapi színházi, színészi teljesítményére. És ne feledkezzünk meg a mellékszereplőkről sem, hiszen Kókai-Tóth Edit, Száz Petra, Fodor-Fodi József, Tarsoly Péter és Barcza Gergő remek segítőknek bizonyultak ahhoz, hogy egy tapolcai színházi produkció összességében is olyan jó lett, amilyen. /Töreky L./