Dr. Görcsös Mihályné dr. Takáts Gizella a Krimitől a Miatyánkig című, magánkiadásban megjelent legújabb, életrajzi, szépirodalmi munkáját mutatta be március 18-án, a Tamási Áron Művelődési Központban. A szerző beszélgetőpartnere, írásainak tolmácsolója, Kovács Melinda televíziós főszerkesztő volt.

A könyv borítója Horváth Róbert helyi képzőművész munkája, előszavát Hangodi László történész, muzeológus vetette papírra

„A kötetet kézhez véve, az olvasó végigjárhatja egy szellemiekben és lelkiekben dúsgazdagon feltarisznyázott életútpélda stációit, örömeit, bánatait, tanulságait”– mutat rá beszédes szóképeivel a könyv előszavában Hangodi László. A történész, muzeológus ismertetőjében hozzáteszi:  a szerző legújabb munkája egy  „időséta”, amelyben közel „egy évszázadnyi idő megélt történelmét dolgozza fel egy írástudó, tanúságtevő ember, egy nagybetűs PEDAGÓGUS”.

Dr. Görcsös Mihályné dr. Takáts Gizellát, Gizi nénit szinte minden lokálpatrióta tapolcai kultúrember ismeri, sokan olvasták, olvastuk, kedveltük korábban megjelent műveit is. Akik pedig ismerik őt és nagy kedvvel és szeretettel megírt munkáit, illetve bármi okból közel állnak a nyugdjas pedagógus íróhoz, azok nem mindennapi élettörténetének, pályafutásának fontos mozzanatairól, humoráról, szellemileg pezsgő habitusáról, erkölcsi, hitéleti értelemben is szilárd életelveiről is alkothattak valamiféle képet maguknak. A könyvbemutatón nem volt tülekedés, viharos taps és ováció, csak egy pillanatra megállt az idő kereke és egy kedves, művelt idős asszony elmondta azt, amit még fontosnak tartott elmondani a világról, önmagáról. Talán azért, hogy még élete utolsó fejezetében is jóra taníthassa azokat, akik kedvelik, szeretik és meghallgatják őt. A Krimitől a Miatyánkig száznál is több  igaz mese egy regénybe kívánkozó életről, egy szorgalmas és törekvő magyar leány, asszony, pedagógus életéről, amelyet minden nehézsége, gyakran szívszorító, vagy krimibe illő szörnyűségei ellenére is le lehet úgy élni, ahogy azt Gizi néni tette: a legnehezebb körülmények között sem felejtett el jó embernek és  jó tanítónak maradni. /Töreky L./