Népművészet Mestere díjat adott át a tapolcai születésű, ma már Kővágóörsön élő és alkotó Mayer István szobrászművész, kályhás mester vállalkozónak augusztus 27-én, a Pesti Vigadóban rendezett ünnepségen Kásler Miklós az Emberi Erőforrások Minisztériumának (Emmi) vezetője és Rétvári Bence az Emmi parlamenti államtitkára. A magas állami kitüntetést minden évben tíz arra érdemesült veheti át Budapesten.
Kásler Miklós hagyományosan a Magyar Érdemrend Lovagkereszt polgári tagozat, a Magyar Érdemrend Tisztikereszt polgári tagozat, a Magyar Érdemrend Középkereszt polgári tagozat, a Népművészet Mestere, és a Népművészet Ifjú Mestere kitüntetéseket, illetve díjakat adott át az eseményen. A miniszter hangsúlyozta, hogy a most elismerésben részesülők azok az emberek, akik napjainkban életük munkájával, szorgalmukkal, közös kincsünket gyarapították, gazdagították. – Önök napjaink példaképei. Az én lehetőségem az, hogy a magyar kormány nevében megköszönjem önöknek életük munkáját, a nemzet nevében pedig kifejezzem elismerésemet – fogalmazott.
Augusztus 27. Pesti Vigadó, kitüntetetések átadása /fotó:mti/
Mayer István /fotó: szemeskalyha.hu/
A Mayer István által most átvett elismerés, a Népművészet Mestere díj egyes alkotások vagy egész életmű elismeréseként azoknak a népművészeknek adományozható állami kitüntetés, akik hosszabb időszak alatt kifejtett munkásságuk során a népművészet fejlesztésében kimagasló eredményeket értek el. Az 1953-ban alapított díjat évente tíz személy kaphatja. A kitüntetett Mayer István Tapolcán született, s bár – elmondása szerint-, a családban nem volt művész, kisgyermekkora óta szobrásznak készült. Középiskolai tanulmányait Budapesten végezte a Képzőművészeti Szakközépiskolában, innen felvételizett a Képzőművészeti Főiskolára, ahova harmadszorra vették fel. (Forrás:szemeskalyha.hu) A kieső három év nagy részében Tapolcán, a Bauxit bányában dolgozott csillésként. Itt keresett jövedelméből vett egy kővágóörsi házat, melyet az idők során átépített, műhelyt, kemencét alakított ki benne. Főiskolai tanulmányai után hangszerkészítéssel is kísérletezett (tekerőlant gyártás), de hamar áttért a kályhacsempegyártásra, melyre a nyolcvanas évek elején már komoly igény mutatkozott a Balaton felvidékre leköltöző új lakosok körében. A kezdeti, kézi korongozású csempék készítését abbahagyva a kornak jobban megfelelő minőségű, de kinézetében a régi hagyományokat követő préselt csempéket készített.
Egy, a sok művészi igényességgel elkészült Mayer kályha közül /fotó: szemeskalyha.hu/
A mai kályhák már nem az eredeti, nagy belső üreggel, hanem füstjárattal készülnek, melyek építésére a hagyományos kézi csempék nem voltak használhatóak. Csempéit hagyományos fatüzelésű kemencében égeti, melyben a máz egyedi színezettel ég rá a csempékre. Mayer István azt szereti, ha személyre, helyre szabottan, személyes találkozón, megbeszéléseken, adott helyre tervezhet meg egy-egy gyönyörű és funkciójában is tökéletes kályhát. Szobrászként két köztéri alkotása van, mindkettő szülővárosában, a tapolcai főutcán. Az egyik egy Kossuth dombormű bronzból, a másik a város egyik régi bírájáról készült kőből és a bíró szülőházán (ma bank) látható. /tl/
